egy szar nap története

lényegre törően: vasárnap eldugult a klotyóm, gondoltam egy idő után majd csak "megoldódik"
de nem így történt, így Judittal a jó fej volt-szomszéd csajszival, felkerekedtünk, hogy  a duguláselhárító hadművelethez beszerezzük a szükséges kellékeket
1.lépés pumpa
2. lépés wc kidugító só, passz, hogy mi a neve
3.lépés a sikeres beszerző körút megkoronázásaként elmentünk enni most már hármasban, csatlakozott hozzánk az egyik magyar anesztes lány, rajtunk kívül mondjuk csak még egy van itt( az Isten háta mögött), de őt még nem láttuk, "a homburgi legenda" , mindenki beszél róla, de még senki se látta
mókásan begrasszáltunk a wc pumpával az olasz éterembe (no para, csak a nyele lógott ki a zacskóból)
aztán otthon beindult az igazi akció, gondoltam beleöntöm a só nagy részét, olyan jó hangja volt a kigördülő szemcséknek, amikor öntögettem, aztán 20 perc várakozás...
kicsit sok volt a só... csak pezsgett-pezsgett magában, a lefolyóból szépen kipezsgett a trutyi, félig feloldott formában, aztán egy kis lehúzás és még ki is öntött, az egész lakás bűzlött, szép hétfő esti program már megint,
még jó,hogy végtelen mennyiségű tisztító szerem van hála  a hypochondriának  és a folytonos dezinficiálási kényszeremnek...

basszus az'szem ez gyomorfekély

a fertőző epegörcs, avagy hol van a cardia?

a pöcsök és picsák bejegyzését kitöröltem, ne ezért rúgjanak ki
szóval sorry , kedves drukkolók
.
.
..
.
.

napi két pozitívum

1., olyan szép lett a lakás, van két új haverom, a kis fekete rigó, mindig odaugrál hozzám, ha kimegyek a balkonra, ja és Charlotte, a sarokban élő óriási pók, nem volt szívem lecsapni
2., vasárnap délutáni teázgatás a balkonon, nézem a zöldet, és pont rálátok a sörgyárra, már alig várom, hogy beinduljon a komló betakarítása :)))))))

a hét eseménye

szerdán megérkezett a nővérem, vettünk egy csomó cuccot
most már emberi formája van a lakásnak
elmentünk a CITY-be, azaz átautóztunk a tartományi fővárosba, inkább fővároskába
Saarbrücken igazi gyöngyszem, állítják a helyiek, én nem találtam annak ...
Ruhát kellett volna venni, mert kihíztam az összes cuccomat ( a jó lét meg az idegbaj, inkább az ideg baj, mert egyenlőre még csak adósságaim vannak), ami meg rám jön az elszakadt
bementünk az összes boltba, ugyanazok a szarok, mint nálunk
végre találtunk egy boltot, meg ruhát is olcsón, erre bomba riadó volt benne
annyira gáz, de láttunk legalább egy csomó tűzoltót
ahova én beteszem a lábam, előbb utóbb lesz valami

a hét konzekvenciája

habár a németek kedvesek,
   ugyanúgy vannak, akik átverik az embert
pl: a helyi zöldséges, mindent kétszer számolt fel
a t-mobilosviszont eladó, megpróbált rám sózni egy 290 eurós iphonet, ami 1 euróért jár az általam választott csomaghoz
és a bájos, ütnivaló, anorexiás k...a, azaz az előző lakásügynök lsd. korábban

- a kedvenc ápolóm szerint, ugyan úgy lopják a vasúti kábelt, meg a temetőből a virágot  itt is mint otthon
- és ugyanúgy fúrják egymás helyét a kórházban, mint otthon, de itt legalább nem a minimálbérér nyírják egymást
- egy különbség van, ami már-már hiányzik: alig pletykálnak...

a hét

1. Udo-val még mindig nem találkoztam
2. viszont találtam egy boltot amit Brinkmann-nak hívnak
3. keresem Udot ezerrel, sajnos a Fekete erdő Klinikáról levont következtetések, nem valósak
:)

a gyalog galopposra sikerült reggel, avagy "mi van a nyúlon túl?", hát persze, hogy a 77-es épület

múlt hét szerda reggel, amikor épp rohanok a szerda reggeli szeánszra, a 77-es épületbe, még jó, hogy a hegynek a legtetején van, távolabbra nem is rakhatták volna, na szóval, gázolok át az erdőn, sötét van még, és köd, végül elegem lesz és leparkolok egy busz megállóban, felugrok egy kostenlos, azaz ingyenes kis buszra, ami az épületek között  cirkál és valami teljesen érthetetlen útvonalon bejárja a erdő egy sávos útjait is, hogy a legtávolabbi épületbe is elvigye a beteget
(egy sávos, aha, tehát ezért megy körbe-körbe, ha szembe jönne a másik busz nem tudna hova félreállni)
(nálunk az ilyen utakon az erdészek járnak... Niva-val )
egyszer csak befékez a busz, a tök sötét erdőben, (na ilyen helyeken játszódnak a horror filmek)
ugyanis elénk ugrott egy óriási fehér nyúl, pár másod percig farkas szemet néznek a buszsofőr no meg az óriási fehér nyúl, aztán vidáman elugrál, na nem a buszsofőr, habár ebbe a reggelbe még az is belefért volna
ez már annyira groteszk, hogy csak egy héttel később tudom leírni... ekkora nyulat még az életben nem láttam...

ma reggel szokásos rohanás , mindig épp beesek, de gondolom ez nem újdonság rólam
azt hiszem indulhatnék a gyors gyaloglás eb-jén
persze fordítva vettem fel a galléros pólót , se baj szerencsém lesz ma, max belelépek a kutyaszarba
ja az itt nincs, úgy hogy megnyugodtam
kutyaszar zéró, helyette: a kabátomat leszarta egy madár, pedig olyan hideg van itt, hogy még a verebek is megfagynak a villanydróton
azt hiszem sikerült taliznom az egyetlen túlélő madárral
végül is ...
a szerencse így vagy úgy  egyszer mindenkinek kijár  :)
vagyis a szar dolgokat  nem lehet kikerülni